Ma hullócsillagot láttam! Bocsáss meg, amiért ennyi ideig tartó hallgatás után ilyen banális dologról kezdek írni, de még a hatása alatt vagyok. 3 napja hagytuk el Kanada partjait nyugat felé és jó széllel haladunk Hawaii vulkanikus szigetei felé. Milyen nevetséges kifejezés, hiszen nem is vitorlák hajtják előre a hajónkat, hanme víz alatt turbinák. Ma nagyon szép, napos idő volt, igazi felüdülés az állandóan felhős Alaszka után. A hajó orrában a nyitott fedélzeten kisebb karbantartási munkákat végeztek, leverték a festéket a korlátról, és a medence melletti padot is felszedték. Emiatt este a fedélzetre dekoratív jelleggel kiállított vasmacska tövébe ültem le a földre az egy órás szünetemben zenét hallgatni és csillagokat nézni, és ekkor tűnt fel a a hullócsillag pont a híd felett. Valamikor tavasszal, mikor Ausztráliában jártam épp egy meteorraj haladt el a Föld mellett, de akkor nem tudtam este kimenni sokáig a fedélzetre, és nem is láttam hullócsillagot, csak a Tejút-rendszer ismerős fényösvényét az égen. De félre az égi szférákkal. Rászántam magam, hogy újra írjak neked. Talán mert érdekelhet, mi van velem – és szeretném ezt hinni – talán szükségből, mert egyszerűen szeretnék írni, hogy ne váljak teljesen analfabétává ebben a kulturális sivatagban. Leginkább mindkettő. Hiányzol, hiányoznak azok a hetek – hónapok? –, amiket levelezéssel töltöttünk és persze a hosszú sétáink a városban, a meghitt beszélgetéseink teaházakban. De tudom hogy mindez már a múlt, nem is emlegetem több et.

Nem csigázlak tovább, elárulom: világcsavargó lettem. Az utóbbi évben körbeutaztam a Földet tengeren és levegőben. Óceánjáró hajón dolgozok pincérként. Ez most biztos meglep, én, mint pincér – elképzelhetetlen. De ne aggódj, nem változtam szinte semmit. Nem is nagyon kell ételt felszolgáljak puccos éttermekben, inkább csak takarítok meg fzikai munkát végzek. Melózok szállásért és kajáért, no meg a lehetőségért, hogy utazhassak és világot láthassak. Már nagyon sok szép helyen megfordultam, felsorolni is hosszú lenne, és sok érdekes emberrel találkoztam. Ezekről az élményeimről szeretnék írni neked ezekben a levelekben.

Még sokáig biztosan nem fogunk találkozni, sokáig nem megyek még haza. Lehet nem is akarsz látni a történtek után. Lehet ezeket a levelelekt se fogod elolvasni, én mégis reménykedem, hogy egyszer talán, évek múlva megenyhül a szíved, és az idő megszépíti a velem kapcsolatos emlékeidet.

Maradok továbbra is feltétlen híved:

A kóbor herceg