Drága hercegnőm!

Üdv Mexikóból! Hawaii után most Mexióba megyünk két hétig, aztán 18-án megint Hawaii. Szép az idő, sokat vagyok kint a fedélzeten írni, olvasni, zenét hallgatni. A tengereknek, óceánoknak mindig más színe van. Függ a napszaktól, hogy milyen felhős az ég, a víz kémiai összetételétől, és a biológiai összetételtől, a millió apró élőlénytől, amik beszínezhetik a vizet.. Alaszkában a fjordok és gleccserek között zöld volt. A Kajmán-szigeteknél világoskék, Los Angelesben reggelente acélszürke. A másik érdekes dolog, amit megfigyeltem a sirályok. Sokszor fényképezem is őket. Miamiban még pelikánok is voltak, de sirályok majdnem minden kikötőben meg a parthoz közel előfordulnak, kivéve a kis szigeteken Új-Kaledóniában, Vanuatun és legutóbb Hawaiin. Ott viszont vannak fehér galambok. Noumeán, Új-Kaledónia fővárosában volt időm megfigyelni a galambok viselkedését. Ott barnás-szürkés galambok vannak, a nyakukon egy pöttyös sávval. Lehet épp a tavaszi nemződüh vett rajtuk erőt, mert elég aggresszíven udvaroltak meg harcoltak a kajáért. És ha már az élővilágnál tartunk szeretném megemlíteni neked a Fenyők Szigetét (Isle of Pines, de szeretem lefordítani). Cook kapitány fedezte fel és nevezte el így a szigeten található örökzöldek miatt. Tényleg érdekes a pálmafák melett fenyőket látni, de sok más érdekes fafajta van a szigeten. Tegnapelőtt pedig repülőhalakat láttam. Meglepődtem milyen kicsik, úgy néznek ki inkább mint a szitakötők, áttetsző uszonyokkal, és valami kékes színezete is van egyébként ezüstös testüknek. Igazából ritkán szoktam bármilyen élőlényt is látni a tengeren ha távol vagyunk a parttól, tényleg olyan érzés, mintha sivatagban lennél. Csak egyszer láttam távolról bálnákat, delfineket meg csak a part közelében. Viszont akváriumokban mindent meg lehet nézni nyugodtan közelről, rájákat meg simogatni is.

Mesélek kicsit az emberekről, akiket jobban megismertem. Többnyire magyar lányok, mert tudod hogy csajozni jöttem ki – ami hajón persze egyáltalán nem megy nekem – de azért jól elbeszézlgettem „külföldiekkel” is. Bár őket inká b csak érdekesnek találtam, megismerni vagy megérteni nem tudtam őket, érzelmileg kötődni hozzájuk meg pláne nem. N-ről már meséltem, rajta kívül még 3 magyar lány volt, akikkel „sokat” beszélgettem. A. olyan plázacica jellegű lány, de ezen persze biztos megsértődne. Felsorolom az érveimet, amik e mellett a jelző mellett szólnak.

• Tetovált szemöldöke van, nemcsak a tény a fontos, hanem ahogy kinéz az is.

• Volt egyszer egy gazdag pasija aki eltartotta, és saját bevallása szerint kihasználta, hogy vegyen neki mindenféle ajándékokat.

• Mindenhonnan késik legalább 10 percet, mert nem tudja eldönteni mit vegyen fel.

• Képes másfél órát eltölteni cipővásárlással egy boltban.

A többi meg apróságokból áll össze a viselkedésében, és olyan jellegzetes hangja van, hogy a lépcsőházban 3 emelettel alatta vagy fölötte is felismerem. Ezen kívül elég rasszista, nála az indiaiak is sárgáknak számítanak az indonézek és fülöpök mellett, és minden nap szída őket valamiért, ha másért nem akkor az evési szokásaikért, mikor ettünk együtt a legénység étkezőjében. Egy perui kaszinóssal jár, ha tudtak együtt mentek ki és ha a beosztásom engedte én is velük tudtam menni. Nagyon anyagias és felszínes, de szeret kötekedni, meg érvényesíteni az igazát, ezért még talán sajnálatből szóba állt velem annak ellenére, hogy sokszor nem értettük egymást meg megsértettem. Mondjuk ő is gond nélkül megmondta, hogy szerinte nem vagyok normális és az összes ember akikkel barátkozta azok se normálisak, mert pl. normális ember nem jár rendszeresen könyvtárba, nem neten ismerkedik stb. 1-2 hónapig együtt voltunk a szobaszervízben, ugyanaz a beosztásunk volt, jó idők voltak.

Aztán ott volt B. Ő a pasijávak együtt jött, mindketten dolgoztak már pincérként, és 7 éve együtt voltak, szóval esélyem se volt. Viszont az volt a nagyon nagy szerencsém, hogy neki erős az igazságérzete, nem szeret tartozni, és minden kapcsolatában szeret tisztességes és méltányos lenni. Félrebeszélek. Arra akartam kilyukadni, hogy ha kedves vltam vele, segítettem neki, mindig viszonozta. N. meg ugyanerre a viselkedésre azt hitte járni akarok vele, vagy „többet akarok barátságnál” ahogy mondani szokás, és inkább elzárkózott, meg gyanakvó lett. Gondolom már sejted hogyan viselkedtem a lányokkal, ott segítettem nekik ahol tudtam, sokszor a szabadidőmben, hogy beszélgethessek velük miközben segítek takarítani meg ilyesmik. Volt nőnap, vettem egy-egy szál rózsát a lányoknak, a kaginjuk ajtajára ragasztottam este, mielőtt végeztek a munkával és hazamentek volna. Csak N. sértődött meg rajta, meg a pasija, akivel ott jött össze a hajón. Kaját innen-onnan mindig vittem nekik, meg édességet vagy kávét is. Persze mindezek általában voltak ott is, ahol dolgoztak, csak én a vendégeknek szánt dolgokat hoztam nekik, amik jobb minőségűek voltak, mert pl. a nagy étteremben sokkal jobb kaják voltak, és a kávésboltban jobb kávét csináltak, mint ami a gagyi gépekből kijött a legénység étkezőiben. A báros lányoktől meg üdítőt kaptam cserébe kajáért, azt is levittem B-nek és a többi lánynak, tőlük meg cserébe kaptam bort, amit a kapitány meg az asztaltársasága meghagyott aznap. Ezek mellett meg a szokásos ajándékokat készítettem mindenkinek: origami virágcsokrot, karkötőt fonalből, meg amit össze tudtam rakni a hajón talált lim-lomból. Ja igen, és loptam szuvenírpoharakat, képeslapokat is a hajón. B. volt mindig a leghálásabb, általában meghívott a bárban is. Viszont beszélgetni vagy kimenni velem nem volt ideje. Ő a 7 hónapos szerződése alatt végig a a személyzeti étkezőkben dolgozott, általában a kapitányt meg a tiszteket etette. Idegileg eléggé kikészítette, mert a munkájára igényes, meg tisztaságmániás. Sőt víziszonya is van, ezért nem nagyon ment be a tengerbe. Vele végig jól kijöttem, csak beszélgetni nem nagyon volt lehetőség, de ha lett volna, akkor se élveztük volna különösebben egymás társaságát. Így is tőle kaptam a legtöbb megbecsülést, megértést és szeretetet.

Volt még egy magyar lány, akit futólag említek csak meg, mert érdekes személyiség. P-vel is csak keveset tudtam csevegni, neki is volt pasija, viszont ő elég nyitott volt és barátságos mindenkivel, szóval tudtam vele beszélgetni műkörmökről, családalapításról, a szolgáltatási szektor helyzetéről a modern kapitalizmusban, a ahajón lévő kulturális szakadékokról, meg mindenféléről. Persze vele se voltunk egy hullámhosszon, de voltak jó beszélgetéseink, jellegzetesen reggelizés közben.

Már nem magyar, hanem szerb lány M. Viszont beszél magyarul, szóval határeset. Őt nagyon tiszteltem sok dolog miatt. Törtető, harcias típus volt, aki megküzd az életben mindenért, semmit nem kap csak úgy meg. Meg egyébként leszbikus is, de ez csak azért fontos, mert nekem tette vonzóbbá. Persze kinézetre is szép formás, olyan kis pimasz, csibészes bája van, az a típus akinek 40 fölött is olyan mosolya van, mint egy kamaszlánynak: provokáló, kihívó, de ugyanakkor valami szeretnivaló naivitás is van benne. Na ehhez hosszó vad, barna hajzuhatag és meleg, barna, mosolygós szemek társultak. De nem akarok mindekit nagyon körülírni, és igazából nem is M. tetszett a legjobban külsőre. Vele se beszéltem sokat, de jól kijöttünk, sokat nevettünk a szobaszervízben, de nagyon mások voltunk. Viszont kölcsönösen tiszteletben tartottuk egymást, és tanultam tőle kicsit szerbül.

És akkor jöhet a többi lány, nézzük először a románokat. Elég sok román jött egy hullámban, és sokat dolgoztunk együtt, úgyhogy a legtöbbel jól megismerkedtem. Először is ott volt Maria és Geanina. Ők barátnők, együtt jöttek, mindketten már évek óta pincérkedtek, de személyiségben elég mások. Geanina a visszafogottab, nőiesebb, kicsit hallgatagabb típus, míg Maria nagyszájú, törtető, és nem szégyell beszólni ha valami nem tetszik neki. Eleinte volt is sok konfliktusa a magyar lányokkal, de a közös munka jól összehozott minket, neki is segítettem időnként, meg vittem neki sütit amit szeretett, és egy időben elég sokat ölelgetett, ami jól esett. Persze neki is volt pasija a hajón, meg külsőre nem is tetszett, meg személyiségre se, de ismersz, ha lány ölelget, annak csak örülni tudok. Egy fülöp lány is odakerült a a személyzeti étkezőbe az első hónapokban, Sheena. Ő elsőre elég butácskának tűnt, aztán később kiderült hogy az is, pontosabban önállótlan, és igényli hogy megmondják neki mit csináljon. Egyedül nem is ment ki, mindig kellett neki kíséret, meg eleinte a munkában is elég ügyetlen volt. Viszont angolul elég jól beszélt, és tőle is tanultam pár szót a saját nyelvén, meg ő is ölelgetett időnként. Ne gondolj rosszat rólam, nem csak ez alapján ítéltem meg a lányokat, de azért nekem ez érzelmileg fontos volt, főleg hogy rendes párkapcsolatra esélyem sem lehetett. Kicsit megint úgy éreztem magam mint szakközépben, mikor számoltam minden egyes alkalmat, mikor hozzámért egy lány vagy valami ilyesmi. Aztán ott volt Putu, az egyik szakács, vele a kóstoló bárban dolgoztam együtt kb másfél hónapot. Biztos tudod hogy akik Balin születnek azok sokan putuk meg wayanok meg komangok, meg van sok ida bagus és gede is, és a hajón ezt a nevüket használják, ez van a névtáblájukon. Volt olyan, hogy beszálltam egy liftbe három putuval, ebből kettő fiú egy lány volt. Egyébként a legtöbb indonéz Baliról jött, illetve páran Jakartából, idővel igazából már névről meg tudtam mondani. Szóval Putu 19 éves kora óta dolgozik hajón, lassan 5 éve. Mindig kedves volt velem, hozott kaját a raktárból, meg az egyik takarítóval megbeszélte zárás közben a szerelmi ügyeit, az tiszta szappanopera volt. A szobaszervízben két operátorral voltam jóban. Egyikük fülöp volt, Ria, ő aranyos volt, mindig hamarabb elengedett. Egyszer többen mentünk ki és ő elkóborolt cipőt venni, nem is láttuk már kint, egyedül jött vissza a hajóra. Neki otthon van férje, de bunkó vele meg veri, ezért jött hajóra dolgozni, a válás meg folyamatban. A másik operátor Irina volt, ő orosz és nagyon profin végezte a a munkáját. Egyébként leszbikus ő is és össze is jöttek M-el, nem is titkolták. Ha lett volna időnk akkor biztos jókat beszélgettünk volna, mert észrevette rajtam, hogy nem olyan vagyok mint a legtöbb pincér és mondta is, hogy egyszer jó lenne a bárban leülni beszélgetni rendesen, csak sajnos nem volt rá lehetőség. Végül pedig a főnököm is nő volt, és nem is akármilyen. Anitának hívják, horvát, fiatal és csinos. Sajnos a férjével együtt jött a hajóra, úgyhogy szintén nem volt esélyem, de jó volt neki dolgozni, mert majdnem minden nap láttam és ha arra gondoltam, hogy neki próbálok segíteni, akkor könnyebben ment a munka. Nőknek jobban szeretek dolgozni. Most minden főnök pasi ezen a hajón. Gusztustalan, lehangoló. Egyébként szerintem Anita kedvelt, mert mindig jó beosztást kaptam.

A teljesség kedvéért pár fiúról is mesélek. A román lányokkal egy időben jött a hajóra Bogdan. Na őt nagyon utáltuk mert árulkodós volt, nem dolgozott rendesen, meg bunkó is volt velünk. Az a tipikus román sztereotípia, ami a magyarok fejében van. Nekem persze mindig is kicsit fura volt ez hogy a magyarok hogyan állnak hozzá a románokhoz, mert ha magam nem is tartom románnak, azért az összes rokonom ott lakik. Bár persze ők is magyarul beszélnek otthon. Szóval Bogdan szokása az volt, hogy kioktatott mindenkit, hogy hogyan kell csinálni dolgokat, mindenkit beköpött meg panaszkodott a főnököknél, és persze próbálta benyalni magát a fejeseknél. Aztán ott voltak a szobatársaim, kb mind indonéz és egyik se maradt mellettem sokáig, összeköltöztek a barátaikkal. Egyetlen európai szobatársam volt akivel kb 2 hónapig laktam, Hristomir. Ő bolgár, nálam 1-2 évvel idősebb, de egy fejjel alacsonyabb. Na ő jófej volt, jól elvoltunk, beszélgettünk is, de munka miatt ritkán találkoztunk és ő este mikor végzett hajnali egyig még a bárban volt és sörözött meg találkozott a barátaival.

Egyenlőre ennyit az emberekről, van még sok, de róluk majd később. A lényeg annyi hogy sokféle emberrel találkoztam, de megismerni egyiküket se tudtam, mert nem beszélettünk annyit. Meg pl senkinek sem tudtam mesélni Kierkegaardról vagy Sartre-ról, meg a könyveikről, mint neked. Óraátállítás miatt most van +1 órám. A tévében van egy csatorna, amin egy filmet vetítenek egész nap, kb mint a repülőgépeken régebben. Ma már persze válogatni lehet mit akarsz nézni. Szóval minden nap más film megy, mai mozifilmek. Tegnap valami szamurájos ment, ma a Carrie. Ahol dolgozok ott pont van egy tévé és egész nap látom, ami egyébként nem jó, mert nincs időm leülni végignézni rendesen, csak pár perces részleteket látok belőlük. De majd ha megyek haza a repülőn bepótolom ezt a pár hónapot. Sajnos még nem nagyon találtam jó netet ezekben a kikötőkben, ezrt nem nagyon tudok letölteni.

Ezen a héten jött egy új magyar lány, mellém tették be dolgozni, pontosabban csak pár órát dolgozunk együtt. Nem első szerződése, meg idősebb is nálam, és nem is tetszik, de jól lehet vele beszélgetni. Csak az a baj hogy ő mindenkivel szóba áll meg barátságos, ezért kevés időnk van beszélgetni, és ez később csak rosszabb lesz, ha változik a beosztásunk. Az lenne jó igazából ha első szerződéses magyar lány jönne, fiatal és tapasztalatlan, akkor az első hetekben nagyon elveszett lenne és én segíthetnék neki és támogathatnám érzelmileg meg bátoríthatnám, meg persze megmutatnám a hajót, megtanítanám hasznos dolgokra, és akkor belémszeretne. Ilyesmikről szoktam álmodozni, mikor nem rólad vagy a többi volt vagy leendő barátnőmről. Ja igen, nem is meséltem neked, azért van otthon egy lány akit szívesen feleségül vennék, csak még egyikünk sem áll készen rá. Meg előbb még járnunk is kellene. Most viszont elköszönö és legközelebb majd elmesélem az átkelést a Panama-csatornán.