Drága hercegnőm!

Ma ettem igazi magyar pörköltet! Igazi alatt azt értem, hogy a paprika magyar volt benne és az egyik magyar srác készítette, akinek szülinapja volt ma. Galuska és uborkasaláta volt hozzá, finom volt. Időnként szoktak lenni magyar ételek a hajón, mert a szakácsok minden nemzetiség ételét el tudják készíteni, de persze nem olyan, mint az igazi. A gulyás leves pl. inkább marhapörkölt szokott lenni sok hajón, a csirkepaprikás is elég érdekes, a töltött káposztából meg kifelejtik a rizst. Meg persze más alapanyagokból készülnek, ezért nem az igazi. Van itt egyébként paprika, spanyolországból exportált, meg vegeta is, a szakácsok viszont általában indiaiak, illetve most egy nepáli szakács van a személyzeti konyhán.

Ahogy ígértem, most bemutatom neked a hajókat, amiken dolgoztam eddig. Eddig három hajón dolgoztam, de nincs sok különbség a felépítésük és a működésük között, igazából sorozatgyártott hajók. Első látásra viszont lélegzetelállító látványt nyújtanak, főleg egy tengert alig látott szemnek, mint az enyém. 12 emeletes volt, akkor még nem tudtam, de az első 3 emelet a víz alatt helyezkedett el, és más számadatot most fejből nem is nagyon vágok. Egy úszó hotel, kis városka, saját belső ökonómiával. Mikor kiköt feltankol üzemanyaggal, kajával és napokig elvan a vízen. A legénység kb. 900 fő, vendégekből meg több mint 2000 is felfér. Persze a kabinok elég szűkösek. A legénység több mitn 20 különböző országból származik, de nagyrészük indonéz vagy filipinó, az európaiak nagy rsze szerb, horvát vagy bolgár, de van sok román is. Magyarból kevesebb mint 10 volt mikor hajóra szálltam, de pár hét múlva jöttek még kb 4-en. Meg azért voltak határon túli magyarok is, és érdekes volt tapasztalni mikor egy román vagy egy szerb magyarul köszönt rád. Apropó onnan lehet tudni a nemzetiséget hogy a legénység minden tagjának kell névtáblát viselnie vagy az azonosító kártyáját, és illik egymásnak köszönni, meg használni az illető nevét is, ami a nehezen kiejthető neveknél érdekes tud lenni. Viszont a hajón tényleg az a normális hogy beszállsz a liftbe idegenekkel és köszönsz nekik és megkérdezed milyen napjuk van, hova mennek stb. Igazából erre a viselkedésre idomítanak, mert a vendégekkel is így kell viselkedni. Furcsák az amerikaiak, és még ha csak a vendéglátás részt nézzük, akkor is más elvárásaik vannak, mint nálunk otthon, legalábbis amennyire én tudom.

Szóval a legénység 3 'kasztra' osztható. Kaszt alatt kb társadalmi megbecsülést értek, de fizetésben és jogokban is van különbség, szóval van hierarchia. A vezető réteg a papoké. Csak vicceltem, a tisztek vannaka ranglétre csúcsán, persze a kapitánnyal az élen, de ott van még a főmérnök, a hotel igazgató, a személyzeti főnök, a kormányos stb. A tiszteknek fehér egyenruhájuk van, vállappal, pont olyan amilyen a hajós filmeken szokott lenni. Van viszont egy praktikusabb egyenruhájuk is, egy fehér overall, abban dolgoznak inkább. Nekik külön étkezőik vannak, mindjárt 3 is, egy a fejeseknek a kapitány étkezője, és kettő a tiszteknek. Persze ezek kisebb helyiségek, mert nincs olyan sok tiszt. Még annyit meg kell említenem róluk, hogy a legtöbbjük olasz, a kapitány meg az elsőtiszt meg eddig minden hajómon olasz volt.

Rangban a második réteg a 'staff', fordítsuk személyzetnek jobb híján. Igazából mi itt angol kifejezéseket használunk a hétköznapi beszédben még magyarok között is az ilyen kifejezésekre, szóval tiszt helyett officer, és a tisztek étkezője az officer's mess, a legényéség meg a crew mess stb. Általában az angol szó rövidebb, vagy nem tudom miért, de azért én megpróbálok mindent lefordítani majd, hogy használjam az agyacskámat. Szóval a személyzet azokat takarja, akiknek van valami szakmájuk és valami szolgáltatást nyújtanak. A műszaki végzettségűek nem ide tartoznak, ők pl. a tisztek között vannak, vagy az egyszerű legénység között. A személyzet pl a táncosok, a fotósok, az irodisták, a masszőrök, fodrászok, az eladók, a személyi edzők, a gyerekmegőrzők stb. Nekik is van külön étkezőjük és a tisztekkel együtt korlátozott mértékben a vendégtereket is használhatják, értem ez alatt a konditermet, szaunát, meg az étkezőhelyek egy részét. El is felejtettem említeni, a tisztek egyszemélyes kabinokban laknak, a személyzet két személyesben, és nekik takarítják a kabinjukat, meg kimossák a ruháikat. Ez azért elég sok szabadidőt spórol meg nekik.

A legalja pedig a sima legénység, a crew. Nagy részüket a pincérek, szakácsok és a takarítók teszik ki, de vannak még a szerelők, meg pl. a kukások is, akik hulladékfeldolgozással foglalkoznak és a mosogatófiúk (soha nem láttam lányt ebben a pozícióban, szóval helytálló a fordítás, egyébként galley steward). A legénységnek is van étkezője, a legnagyobb, legpiszkosabb, legzajosabb, de mindig nyitva van és bárki ehet benne, kivéve a vendégeket, de ők egyébként se jöhetnek a legénység területére. A legénység kabinjainak nagy része a vízszint alatt van, az első két szinten. A személyzeti kabinok a harmadikon vannak, a tiszteké feljebb, a vendégek kabinjai mellett, elkülönített folyosón.

Az első két szinten van még a motorház és a fő mosoda is. A harmadik kb. a víz szintjén van, itt vannak a kijáratok a hajóról, de néhány kikötőben lépcsőket tolnak a hajó oldlaához és akkor a 2-on vagy 3-on mehetnek ki a vendégek, és a harmadikon csak a teherrakodás folyik villás targoncákkal. Itt van a raktárok nagy része is és az étkezők a legénységnek. Ezen kívül az irodák is itt vannak és több hirtelen nem jut eszembe. 4-től fölfelé a szintek nagy részét a vendégek kabinjai teszik ki. Minden hajón van egy szint, ami a sétány, itt van pl. a kaszinó, boltok, kávézók, fotózni is itt szoktak felállított hátterekkel. El nem tudnád képzelni egyébként mennyi minden van egy hajón. Van egy nagy és egy kisebb színházterem ahol éjjel zenés táncos előadások, nappal filmvetítés vagy informatív előadások vannak, arról hogy mit lehet csinálni ott, ahol kikötünk. A gyerekeknek három helyiség van elkülönítve, ahol megőrzik őket amíg a szülők szórakoznak. Koecsoport szerint a 2-6 évesek, a 6-12 évesek és a 12-17 évesek el vannak különítve és más programjaik is vannak. Van konditerem is, meg mindenféle wellness dolog, manikűr, pedikűr, szauna, sportpályák, minigolf, medencék és vizicsúzdák.

Ami engem jobban érint, azok az étkezőhelyek. Eddig csak a legénység étkezőit soroltam fel. A vendégek több helyen ehetnek, van egy nagy étterem minden hajón, más a neve és máshogy van díszítve, de ugyanúgy múködnek. Lehet időpontot meg asztalt foglalni, de bármikro be is ülhetsz enni, ha nyitva van, a hostess talál neked asztalt, leültet, szalvétát ölbe ejti, odaadja az étlapot, pár perc múlva jöna pincér aki rögtön letegez (a hostesstől tudja a nevedet), és ha jókor jösz akkor még táncol is neked az asztalon. Aztán van a bisztró, egy önkiszolgáló étterem, mindig nyitva van, és mikor nincs kaja akkor is le lehet ülni kártyázni vagy olvasni mert minden hajón felsőbb szintre rakják és jó a kilátás. Az első hajómon ugyan nem, de a többin volt steakhouse, ami egyszerűen csak egy puccosabb, drágább étterem. Csak foglalásra lehet menni enni, és 70 dollár a beugró. Van még egy kóstoló pult a sétányon, de az csak este van nyitva azokon a napokom, amiket a tengeren töltünk. A steakházat leszámítva mindegyik helyen dolgoztam.Ja igen, és még van olyan is, hogy a főszakács (chef de cuisine) rendez egy vacsorát, 14 fős, drága, exklúzív, és ott is dolgoztam.

Persze mindebből kb csak az első három emeletet láttam az első hónapokban. Aztán ahogy kellett különböző helyeken dolgoznom, felfedeztem a hajót, meg később fel is bátorodtam és kóboróltam szabadidőmben, meg mentem cukorkát venni a cukorkaboltba is, ahol egyébként a tortákat is lehet rendelni szülinapra. Elég sok szülinapot ünnepeltünk, mert az első hajómon volt egy 8-10 fős magyar társaság akik összejártak meg sokáig egy helyen dolgoztak, és mindig rendeltünk tortát meg meghívtunk embereket a bárba bulizni. Na látod ezt el is felejtettem. Van 5-6 bár a vendégeknek, és van egy crew bar a legénységnek. 17-kor nyit és hajnali 2 körül zár, 1-2 dolláros koktélok vannak, jeget mindenbe tesznek de nem spórolnak a piával. Nap végén volt hogy csak beszélgetni felmentem vagy találkozni emberekkel. De volt ott billiárdasztal, csocsó, darts, playstation. A hajó orrában volt, és ki lehetett menni a fedélzetre, ott volt a cigizésre kijelölt hely. Persze én inkább a kilátás miatt mentem. Bár inkább nap közben lógtam ki a fedélzetre, kifeküdtem a padra és zenét hallgattam, napoztam, fényképeztem stb. Mikor meg Ausztráliában voltam egy másik hajón, akkor éjszaka mentem ki a csillagokat nézni, de ott a bár lent volt a harmadikon, a nyitott fedélzet meg feljebb, szóval a legtöbben csak cigizni mentek. Nem nagyon akarom reklámoznia céget, de annyit azért elárulok, hogy az első hajóm neve Imagination, a másodiké Spirit, a harmadiké Miracle, így hivatkozni is könnyebb lesz rájuk.

Szóval első nap lelkesen felszálltunk a hajóra két tucat újonnan érkezővel. Már a bejáratnál várt minket a személyzetis emberke, akinek ez a dolga, elvezetett minket a tréning szobába, ahol a legtöbb oktatás zajlik, meg vannak gépek és tanulni is lehet, és aláírtuk a munkaszerződésünket, megkaptuk a névtáblánkat, később átmentünk a személyzeti irodába, ahol megkaptuk a kabin kulcsunkat, meg a kártyát, amivel tudunk a ahjón venni dolgokat (a hitelkártyát, amire a fizetésünk ment csak később kaptuk meg, mert első héten úgye kaptunk fizetést). Aztán felvettük a bőröndjeinket, amiket nem mi hoztunk fel, mert át kellett menjen biztonsági ellenőrzésen. Első szobatársam egy filipinó pincér volt, de csak este találkoztam vele, mert dolgozott, mikor érkeztem. A kabinom kb akkora volt, mint otthon a fürdőszoba. Egy emeletes ágy, két szekrény, egy fiókos asztal, egy mosdókagyló és ennyi. Délutánig még el kellett menjek párnát, pokrócot meg ágyneműt szerezni, aztán egy biztonsági eligazítás volt, amit kötelező mindenkinek első napon megtartani, még a vendégeknek is, csak nekik természetesen rövidebbet és ők nem kell tesztet írjanak belőle, nekem meg három napra rá igen. A biztonságot egyébként nagyon komolyan veszik mert az utóbbi években több baleset is volt tengeren, főleg tűz, illetve egy esetben az áram ment el. Szóval tréningek, tesztek, gyakorlatok rendszeresen. Tűzoltó készüléket bárhol vagy a hajón, 20 méteres körzetben találsz, vannak tűzálló és vízálló ajtók, ezeket meg is tanítottak használni, meg evakuációs terveket is tudni kell, a vészjelzéseket, amik kódoltak, nehogy pánikoljon a vendégsereg. Szóval több fokozatban megtanítanak az embernek mindent hogy mit kell csinálni ha tűz van vagy süllyedünk és el kell hagyni a hajót, és ez már az első napon kezdődik. Annyi dolgom volt hogy enni se volt időm, meg nem is mertem bemenni az étkezőbe a sok ember közé. Viszont az egyenruhák felvételekor már találkoztam magyarokkal a hajóról. Aztán este 17-kor már munkába is álltam a személyzeti étkezőben.

Egy szerb fiú mellé tettek oda hogy ő majd mondja mit csináljak én meg mint valami csahos kutya követtem mindenhova, ami kb azt jelentette, hogy a személyzeti étkezőből ki, a konyhába be, aztán vissza. A konyhát a hajón egyébként nem kitchen-nek hívják hanem galley-nek, mert hajón van. Visszagondolva szerencsém volt, egyrészt mert európai mellé tettek be, és értettem az angolját. Másrészt pedig Almin (így hívták) igazán jó fej volt, gúnyolódott mindenen és mindenkin, de nem volt olyan keserű cinikus mint sok pincér aki belefárad az életbe. Ő már évek óta pincérkedett kisebb éttermekben mielőtt idejött. A szakácsokat, akik viszont indiaiak voltak egyenlőre egyáltalán nem értettem.

Legközelebb folytatom majd a hajó bemutatását, remélem nem túl unalmas. Ezek a hajnali levélírások nekem kellemes órák, minden nap várom őket. Ma egyébként egy bevásárló központban voltam, volt egy írószer bolt, találtam egy jegyzetfüzetet, ami megtetszett. Volt sok ruhabolt, de azt csak úgy veszek, ha van velem lány és mondja hogy jól áll :)